Május utolsó két hetében Madridba költözött a projekt-csapat, és velük egy kis Afrika is, ezért mindenképp indokolt, hogy ezen a blogon is beszámoljak a történésekről.
Szerencsére a munka mellett városnézésre és szórakozásra is maradt idő, hála partner-cégünknek, akik rendkívül sok programot igyekeztek szervezni. Közülük ezúttal elsősorban kettőt emelnék ki, amelyek viszont nagyon is tipikusan spanyol "mulatságok".
A flamenco-estre rögtön az első nap került sor, egy patinás madridi étteremben. Ez számunkra leginkább abból derült ki, hogy a bejárattal szemközti falat különböző hírességek fényképei díszítették Omar Sheriff-től Demi Moore-on át Muhammad Ali-ig.
A többfogásos vacsora mellé több felvonásos táncelőadás is járt. Először 4 hölgy (plusz lábaik) és kíséretük szórakoztatta a nagyérdeműt, a barna srácok kitörő lelkesedése közepette. Néhányan még az olézást is elsajátították, miközben két kézzel veszettül integettek és vigyorogtak.
Némi szünet után egy pár következett, majd a hölgy szólóban is megvillantotta tudását (és lábait), persze mindezt az asztalainktól érkező zajos tetszésnyilvánítás közepette.
Végül a srác lépett fel egyedül, gondoltam is, hogy ennek nem lesz túl nagy sikere, még ha megmutogatná a lábait, akkor se. De emberünk nyomta keményen, becsülettel, és egy idő után nem lehetett rá nem odafigyelni. Hatalmas energiákat megmozgatva, különböző karaktereket eltáncolva (részeg, ficsúr, öreg ember, stb), izzadva és lihegve az egész éttermet lenyűgözte előadásával. OLÉ! OLÉ!
Megfigyelés: a flamenco-nál általában nem túl szép nők huzogatják hosszú szoknyáikat agresszív fejjel.
hu.wikipedia.org/wiki/Flamenco
Szombaton egész napos kirándulás következett, amelynek keretében megnéztük az Elesettek Völgyét (Franco tábornok sírjával) és El Escorial-t. Egy kis keresgélés után ezekről valószínűleg bárki olvashat a neten, tipikus "kötelező buszos program", se több, se kevesebb. Sajnos fotózni bent nem lehetett, ezért csak néhány képet raktam fel a galériába.
A bikaviadalt vasárnap délutánra hagytuk, olyannyira, hogy 2 órával a derbi előtt még jegyünk sem volt. Ez komoly hibának bizonyult, mivel pénztárak helyett már csak kabát alól áruló jegyüzéreket találtunk. Pár percnyi téblábolás és esélylatolgatás után találtunk egy viszonylag szimpatikus arcot - ami nem volt egyszerű, tekintve Margarita komoly elvárásait. Hiába magyaráztam neki, hogy a jegyüzér mégse lehet egy Brad Pitt, és különben is ezek itt mind becsületes, jóravaló cigányok...
Szóval emberünk épp néhány rizsának adott el jegyeket tört angolsággal, ami azért nagy szám, mert Madridban bárki megélhet a turizmusból úgy, hogy a spanyolon kívül semmi más nyelvet nem beszél - legalábbis a helyiek kétségtelenül erre esküsznek. De az a néhány angol szó azonnal megnyerővé tette seftesünket a szemünkben, és gyors alku árán sikerült is két 15 eurós jegyet szerezni 50-ért.
Egy darabig még boldogan lófráltunk az aréna körül, majd az első látogatók rohamához csapódva magabiztosan benyomultunk, és közben nagyon spanyolnak éreztük magunkat. A nézőtéren még csak mutatóba láttunk embereket, de 10 perccel a kezdés előtt már szinte az egész arénát elfoglalta az izgalomra kiéhezett tömeg.
A műsorfüzet alapján 2 tapasztalt matadorra (Carlos és Iván) és egy zöldfülűre (Israel), illetve 6 bikára lehetett számítani. Israel kezdett, és hamar "közelebbi" kapcsolatba került a bikával, volt némi izgalom, de aztán tökös gyereknek bizonyult: felállt és két szúrásból "befejezte" a bikáját.
Gondoltuk, ez belefér, még biztos csíra, de majd a rutinróka. Jött is Carlos, nyomta a flikk-flakkokat, ment az olézás, aztán a szemfüles bika egyszer csak csúnyán belerondított a koreográfiába, és a lepedő helyett a matadorra ment rá... A banderillero-k csak komoly rongyrázás árán tudták elvonni a figyelmét, és végül kézben kellett kivinni Carlos-t. Taps, sóhajtozás, aggodó tekintetek.
Hát szép. Na majd a 3ik. Az Iván. Hát az inkább ki se jött volna... Előbb gyorsan lezavarta Carlos félbe hagyott munkáját, majd mintha mindent elfelejtett volna. A saját bikáját már szinte lyukasra böködte, mire nagy nehezen bele bírta nyomni rendesen a kardot. Volt is nagy fütyülés, meg beszólogatás.
A további viadalok sem arattak túl nagy sikert a műértő közönség körében, egyre több lett az elégedetlenkedő, főleg Ivánra szálltak rá csúnyán.
Aztán jött az utolsó bika kontra Israel, és az újonc megmentette az estét! Bejöttek a figurák, ment a trükközés, a pózolás, bika azt se tudta, merre van arccal, aztán megkapta a végső szúrást is, szépen a marjába, tövig. A tömeg imádta, tapsolt, olézott.
Szakszavakért és részletekért katt ide:
hu.wikipedia.org/wiki/Bikaviadal
