Először is köszönöm a jókívánságokat, amiket eddig kaptam, és azokat is, amelyek eme bejegyzés hatására fognak érkezni. Kétségtelen, hogy ilyen melegben még nem ünnepeltem a szülinapom, de inkább kezdem az elején. 

Történt ugyanis, hogy pénteken az irodában elterjedt a hír, és az estére tervezett összejövetel hirtelen birthday party-vá manifesztálódott. Legalábbis szóban. 

Helyszínként a nemigazhogynemismered Londoner szolgált, ahol messzeföldön híres a fish&chips. Ezt leszámítva egy átlagos magyar kiskocsmához hasonlatos: fehér abroszon apró kockás terítővel, sötétbarna lambériával és csípős paprikával - de legalább otthon éreztük magunkat. A fish&chips tényleg remek, ám kb 2 óra után már bomlásnak indult a társaság (nem a kajától), így inkább mi is elszivárogtunk a hotelbe.

Másnap lustálkodással és kiadós reggelivel kezdtem az ünneplést, amelyet napozás, lubickolás, némi edzés (futópad és szobabicó), majd újabb mártózás követett. A nap zárásaként pedig egy többfogásos vacsora szolgált. Tudom, nem túl izgalmas, de ennél többet sajnos a hotel nem tud nyújtani.

Vasárnap vásárnap, és ennek szellemében délután kilátogattunk a Lekki Market-re. Magyar mércével talán kézművespiacnak nevezhetném, ahol bodegákból árulják a maszkokat, festményeket, szobrokat, ékszereket, dísz- és használati tárgyakat. Mindezt fából, ércből, kígyóból, krokodilból, gyöngyből és még ki tudja miből előállítva.

Apropó gyöngy. Elég szépeket lehet kapni, igen jó áron, és mi pont ezért jöttünk. Tapasztalt kollegám rutinosan meg is közelítette a már bejáratott, szimpatikus árust, gyorsan felidézték, hogy milyen jó üzletet kötöttek nemrég, majd bősz válogatás kezdődött.

Miután összegyűlt vagy fél kiló nyaklánc, karkötő és fülbevaló, jöhetett az igazi élvezet, az alku. De az a szemérmetlen szinte minden egyes darabra képes volt külön árat mondani, pedig ennyit talán egy egész héten nem tud eladni. Hosszas számolgatás után 9000 naira lett a vége. Mi keményen tartottuk magunkat az 5000-hez, majd jószándékunk jeléül bemondtunk 5500-t, de minden hiába. Emberünk nyeregben érezte magát, gondolván, ha már annyit válogattunk, nem fogjuk otthagyni az egészet és újra kezdeni a 35 fokban. Otthagytuk.

Gyorsan kidolgoztuk az új stratégiát, és 10 méterrel odébb már darabonként kezdtük el kipréselni a legjobb árat, majd a továbbiakat is igyekeztünk ahhoz igazítani. Kb fele annyi idő alatt összeszedtük és lealkudtuk a korábban kiválogatott dolgokat 5750 naira-ra.

Egy arab kufár magabiztosságával folytattuk utunkat, de a fém- és faművesek már keményebb diónak bizonyultak, és a meleg is kezdett elviselhetetlen lenni. Önbizalmunkat növelendő gyorsan visszatértünk eredeti alkudozásunk helyszínére, hogy bealázzuk emberünket egy-két karkötővel (esetleg egy sárga csekkel).

Ez maximálisan sikerült is, mivel a kis naív már hozta is elő zacsiban az összepakolt dolgokat, de mi csak sajnálkozni tudtunk, hogy máshol mindezt már megvettük, és csak néhány karkötőt szeretnénk. Ezen annyira megijedt, hogy gyorsan megfelezte árait, és mi nagylelkűen elfogadtuk kapzsisága felett gyakorolt önkritikáját.

A végeredmény kb fél kiló gyöngy 9000 forintért. (Sajnos egyelőre képek nélkül, mert a feltöltés enyhén szólva akadozik.)