Legutóbbi érkezésemkor sikeresen becsempésztem némi magyar cefrét, melynek elfogyasztására remek alkalmat kínált a pénteki bbq a bárban.
Nem számítottam túl nagy sikerre, mivel az ittenieket eddig még csak sörözni láttam, de ennek meg kellett lennie. Egy jamaicai a rumra esküszik, egy magyar a pálinkára.
Így aztán a jó kis sült husik mellé nyomattunk egy kör pálinkát, és azt kell mondjam, hogy a legtöbben becsülettel meg is itták. Igaz nem egyben, huzira, de próbálkoztak rendesen és a poharak szép lassan ki is ürültek.
Mondjuk a manilaiak már rendelkezhettek volna némi rutinnal, mert nemrég jártak náluk magyarok unicummal felfegyverkezve, de a sok cukros lónyál smr ice után nem csodálkozom, hogy szenvedtek... Szóval rájuk is fért már valami rendes pia.
Végül még a sofőrökkel is megkóstoltattuk, és Michael (nem amelyik Kit-et vezeti) szerint nagyon hasonlít az íze egy helyi italra, amiből majd hoz is egy üveggel hétfőn. Éljen a magyar-ghánai szesztestvériség! :)
Folyt köv holnap a jamaicai szomszédnál, amikor végre kiderül, hogy rum vagy pálinka...