Közel Afrikához

Tudom, tudom, kicsit elhanyagoltam a blogot, de Lagosban elég eseménytelenül telt az utolsó két hetem. Aztán pedig hirtelen felpörögtek a dolgok és nem maradt időm blogozni a hazautazás előtt, vagyis ezúttal rendhagyó módon nem Afrikából, hanem Budapestről írok.

Április utolsó hétvégéjét végre ismét Accrában tölthettük, és már Lagosban neki is láttunk a tervezgetésnek. Sajnos az igazán érdekes dolgok elég messze esnek a várostól (3 óra autóval), és az előrejelzés is 90%-os valószínűséggel esőt jósolt. Így végül a környék mellett voksoltunk, és szombatra megbeszéltük sofőrünkkel, hogy kivisz minket a helyi tengerpartra.

Bár előzetesen inkább rossz véleményeket hallottunk a partról (tömeg, szemét, stb), végül szerencsére egyik negatívummal sem szembesültünk és nagyon jó kis napot töltöttünk el ott. Ami nem is csoda, hiszen minden adott volt: napfény, homok, hideg sör és hatalmas hullámok. Képek a galériában - ha épp működik :(

Vasárnap már csak egy kis vásárlásra maradt idő, ráadásul a beígért vihar is megérkezett, és jól visszakergetett minket a szomszédos piacról. Este még bebaktattunk az Oxford Street-re némi kajáért, majd nekiálltunk pakolászni a hazaútra.

Accrából a hétfő esti géppel indultunk, majd Londonból 30án reggel tovább Budapestre. Sajnos ezúttal csak a hosszú hétvégét tudom itthon tölteni, így a családon kívül nem sok időm jut majd másokkal találkozni. Ezért nem is nagyon reklámoztam, de ha valakinek esetleg még nincs programja az alábbi időpontokban és helyszíneken, akkor összehozhatunk valamit ;)

• május 3, este Szfv
• május 4, du/este Bp

Először is köszönöm a jókívánságokat, amiket eddig kaptam, és azokat is, amelyek eme bejegyzés hatására fognak érkezni. Kétségtelen, hogy ilyen melegben még nem ünnepeltem a szülinapom, de inkább kezdem az elején. 

Történt ugyanis, hogy pénteken az irodában elterjedt a hír, és az estére tervezett összejövetel hirtelen birthday party-vá manifesztálódott. Legalábbis szóban. 

Helyszínként a nemigazhogynemismered Londoner szolgált, ahol messzeföldön híres a fish&chips. Ezt leszámítva egy átlagos magyar kiskocsmához hasonlatos: fehér abroszon apró kockás terítővel, sötétbarna lambériával és csípős paprikával - de legalább otthon éreztük magunkat. A fish&chips tényleg remek, ám kb 2 óra után már bomlásnak indult a társaság (nem a kajától), így inkább mi is elszivárogtunk a hotelbe.

Másnap lustálkodással és kiadós reggelivel kezdtem az ünneplést, amelyet napozás, lubickolás, némi edzés (futópad és szobabicó), majd újabb mártózás követett. A nap zárásaként pedig egy többfogásos vacsora szolgált. Tudom, nem túl izgalmas, de ennél többet sajnos a hotel nem tud nyújtani.

Vasárnap vásárnap, és ennek szellemében délután kilátogattunk a Lekki Market-re. Magyar mércével talán kézművespiacnak nevezhetném, ahol bodegákból árulják a maszkokat, festményeket, szobrokat, ékszereket, dísz- és használati tárgyakat. Mindezt fából, ércből, kígyóból, krokodilból, gyöngyből és még ki tudja miből előállítva.

Apropó gyöngy. Elég szépeket lehet kapni, igen jó áron, és mi pont ezért jöttünk. Tapasztalt kollegám rutinosan meg is közelítette a már bejáratott, szimpatikus árust, gyorsan felidézték, hogy milyen jó üzletet kötöttek nemrég, majd bősz válogatás kezdődött.

Miután összegyűlt vagy fél kiló nyaklánc, karkötő és fülbevaló, jöhetett az igazi élvezet, az alku. De az a szemérmetlen szinte minden egyes darabra képes volt külön árat mondani, pedig ennyit talán egy egész héten nem tud eladni. Hosszas számolgatás után 9000 naira lett a vége. Mi keményen tartottuk magunkat az 5000-hez, majd jószándékunk jeléül bemondtunk 5500-t, de minden hiába. Emberünk nyeregben érezte magát, gondolván, ha már annyit válogattunk, nem fogjuk otthagyni az egészet és újra kezdeni a 35 fokban. Otthagytuk.

Gyorsan kidolgoztuk az új stratégiát, és 10 méterrel odébb már darabonként kezdtük el kipréselni a legjobb árat, majd a továbbiakat is igyekeztünk ahhoz igazítani. Kb fele annyi idő alatt összeszedtük és lealkudtuk a korábban kiválogatott dolgokat 5750 naira-ra.

Egy arab kufár magabiztosságával folytattuk utunkat, de a fém- és faművesek már keményebb diónak bizonyultak, és a meleg is kezdett elviselhetetlen lenni. Önbizalmunkat növelendő gyorsan visszatértünk eredeti alkudozásunk helyszínére, hogy bealázzuk emberünket egy-két karkötővel (esetleg egy sárga csekkel).

Ez maximálisan sikerült is, mivel a kis naív már hozta is elő zacsiban az összepakolt dolgokat, de mi csak sajnálkozni tudtunk, hogy máshol mindezt már megvettük, és csak néhány karkötőt szeretnénk. Ezen annyira megijedt, hogy gyorsan megfelezte árait, és mi nagylelkűen elfogadtuk kapzsisága felett gyakorolt önkritikáját.

A végeredmény kb fél kiló gyöngy 9000 forintért. (Sajnos egyelőre képek nélkül, mert a feltöltés enyhén szólva akadozik.)

Yaman!

Ahogy tanult jamaicai kollegánk mondaná utánozhatatlan kiejtésével. Ráadásul a Playboy-villa orgiákban megfáradt háziura is így köszönt el nemrég a méltán sikeres Playboy-lányokról szóló "valóság" show mellékszereplőjeként. Ezek után kétség sem férhet hozzá, hogy ez a megfelelően laza és bohém köszöntés, mellyel egy afrikai blogot nyitni illik. Legalábbis amíg nem tanulok valami menőbb helyi dumát...

Ha valaki nem tudná, hétfőn este érkeztem Accrába, Ghána fővárosába, és a tömeg kényszerítő ereje előtt fejet hajtva kezdtem ezen blog szerkesztésébe. Ezért sem a tartalomért, sem a leírtakból fakadó bármilyen következményért felelősséget nem vállalok.

Az elmúlt két napot némi munkával, és az érdeklődő levelek megválaszolásával töltöttem. Aki esetleg mégsem kapott választ, az most itt mindent megtudhat, semmiről nem maradt le!

A szokásos kérdéseken gyorsan túljutva: igen, meleg van (30-35 fok), a lakás teljesen korrekt (mo-i lakópark színvonal, csak itt van medence is a kertben), még nem kaptam el semmit (sőt gyógyulok a megfázásból) és senki nem akar bántani vagy kifosztani.

     Kert

     Nappali

A kollégák kedvesek, mindenki nagggyon laza, egész nap megy a pacsizás, meg a vigyorgás. Munka után ingyen sörrel frissítheti fel megfáradt testét a jó munkás ember - eddig 2/2 - és megtudhat pl olyan fontos dolgokat, hogy miért húznak el denevérek minden este tömegesen kifelé a városból.

     Guinness-gyár

     Diageo "bár" :)

De mielőtt bárki azt hinné, hogy ebben így semmi egzotikum nincs, annak megnyugtatásul elmondhatom, hogy a szomszédban helyiek élik mindennapi életüket, pár lépésnyire kézművespiac működik helyben (értsd: az út szélén) készülő termékekkel, mindenhol növények burjánzanak, és a főváros nem más, mint összeépült falvak sokasága.

     Szomszéd

És hogy miért éppen Afrika? Gyere el és megtudod ;)