A hétvége - mint szinte mindenhol - Accrában is elkezdődik már péntek este. A céges "bár"-ban sokkal többen gyűlnek össze, a sör mellé nem csak mogyi, de csípős husi is jár nyárson, beindul a billiard, előkerül a backgammon…
Korai indulásról és holmi bevásárlásról szövögetett tervünk romokban, valakinek mindig kedve támad egy újabb sörre, de csak egy sofőrünk van. Asztalunk kicsit kilóg a sorból: van itt ghánai, jamaicai, holland, namíb és persze magyar.
Végül rászánjuk magunkat a távozásra, amiben komoly szerepe van egy új ötletnek: menjünk mulatni az Oxford Street-re. Nem elírás, a főutcát itt (is) így nevezik, és ettől boldogok. Bár a fő különbséget Accra többi részéhez képest csak az jelenti, hogy boltok és kirakodós árusok helyett, itt különböző árfekvéssel és törzsközönséggel rendelkező kiülős helyeket találni.
Természetesen egy zamatos kis kocsmában kezdünk, ahol a zenét a tulaj, a látnivalót pedig az utca forgataga szolgáltatja. Hazafelé még betérünk a yuppie helynek mondott Monsoon-ba, de a sör csak nem akar jönni, ezért végül ideje menni. Úgy látszik, itt is csak a "menő"helyeken lehet sokat várva, drágán italhoz jutni. Vagy ettől yuppie?
Másnap, az másnap. A medence hűs vize és némi gyógy-sör sokat dob a közérzetünkön. Még egy lágy kártyázásra is rászánjuk magunkat, amit Adrienn magasan nyer. Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan magyarázni kell neki a szabályokat, színeket, figurákat… Na persze ő pénteken nem volt az Oxford Streeten.
Délutánra szárnyakat kapunk, és kinyomolunk a helyi piacra. A lányok hosszas alkudozásokba bonyolódnak, sőt Margarita végül még vesz is néhány faragott szobrot. Annál nagyobb csalódás a bútorárus, és a fodrász – ezek vagy összebeszéltek, vagy nagyon keményen alkudnak. Nem bírom tovább, kénytelen vagyok egy halotti maszkkal és jópár fényképpel vígasztalódni.
A már-már feloldhatatlan patthelyzetet végül az érkező vihar mossa el. Lányaink kiegyeznek egy tisztes döntetlenben (ami idegenben nem is rossz), de a levegőben érezni a feszültséget. Ezt nem lehet annyiban hagyni. Az új stratégia már a visszonulás alatt megszületik, merész és szemtelen. A csapda készen áll.
Estére még befut egy vacsora-meghívás a dél-afrikai szomszédoktól, de csak Adrienn érez magában elég lelki erőt hozzá. Másnap a medence partján meg is kapjuk tőlük a magunkét, hogy miért nem mentünk. Ma muszáj ott lennünk. Hogy fél 6kor megyünk a reptérre? Sebaj, akkor legyen ebéd. Hát jó, Mamma Negra hétvégén úgysem jön főzni.
Az ebéd kellemes, ismerkedős, nevetgélős. Mindent megeszünk, és nem fukarkodunk a dícséretekkel. Önjelölt szakácsunk, Mitch mája nagyobb már nem is lehetne. Lelki szemei előtt (némi sugalmazás hatására) új célok formálódnak: grillezés a medence partján. Afrikai zenével, vízen úszó tányérokkal, napernyővel, sörtartós gumimatraccal… Cserébe némi gulyást tudunk beígérni.
